Az autogén tréning egy gyakorló szemével

Nagyon szép – és szépen megírt – AT tanulástörténet a Katié, kiválóan bemutatja “felhasználói” szempontból, hogyan és például mire használhatjuk az autogén tréninget 🙂 Köszönjük, kedves Kati!

“Úgy éreztem, hogy a változó kor hangulatingadozásait, valamint a családban jelentkező egészségügyi problémákat már nem tudom „segítség” nélkül feldolgozni, felborult a lelki egyensúlyom, túlzottan aggódom mindenen és gyakorlatilag mindig. Az első segítség a háziorvos által felírt Xanax volt, amely nem volt igazi segítség, ugyanis nem lett tőle jobb, a szorongásomat csak ideig-óráig kezelte. Valahol a tudatom mélyén éreztem is, hogy az lesz a sikeres megoldás, ha valamiképpen tevékenyen hozzájárulok ehhez. Ekkor kezdtem keresni azokat a technikákat, amelyek kapaszkodót jelenthettek. Ez volt a sport, megtanultam úszni. Másfelől rátaláltam a neten az autogén tréningre, elég sok mindent elolvastam róla, kerestem induló tanfolyamot és megtaláltam.

Már a tanfolyam első részében éreztem a jótékony hatást. Az első élmény még az volt, hogy nem igazán tudom összeszedni, összpontosítani a gondolataimat, és bizony elkalandoztak. Ebben sokat segített a képzelet…. Különösen a kezdeti időben a gyakorlatokat reggel és este végeztem, kezdetben sokszor belealudtam. Először csak annyit éreztem, hogy szépen, lassan megnyugszom, ez az idő a gyakorlat idejére korlátozódott, aztán ha jött valami, amit problémaként éltem meg, ismét jött a szorongás. Aztán észrevettem, hogy a vezetett tréning alatt még jobban sikerül ellazulni, minden eltávolodik, kívül marad, csak én vagyok és a nyugalom. Ezt követően tartósabb volt a nyugalom, amiből arra következtettem, hogy az ellazulás jobban sikerült ilyenkor, de a rendszeres gyakorlás segített, hogy egyedül is sikerüljön a mélyebb ellazulás.

A reggeli gyakorlatot mindig úgy végzem, hogy először kimegyek a mosdóba, a család még nem kel fel, csend van, hogy ne zavarjon semmi…. A gyakorlat végén, ha van időm „elmegyek a szigetemre is, ez nagyon jó. Este minden tevékenység után (vacsora, fürdés, tennivalók) bevonulok a hálószobába, általában gyertyát gyújtok, és kezdem a gyakorlatot, a gyakorlat végén általában (ha nem alszom el) végig gondolom a nap eseményeit…. Azt vettem észre, hogy mára már elég csak gondolatban megfogalmazni, hogy testem minden izma ellazul és néhány másodperc múlva érzem, hogy megtörténik.

Úgy gondolom, hogy a rendszeres gyakorlás és a sport segít abban, hogy ma már kiegyensúlyozottabb vagyok. Nem állítom, hogy minden rendben, de jobb, mint akkor volt, amikor a Xanaxot szedtem, nem beszélve arról, hogy valahogyan az önbecsülésem is jobb lett azzal, hogy magamon segítek.”