Mi is az életközép válság

Amikor már életünk legfontosabb feladatait kipipáltuk, a legfontosabb kérdésekben már döntöttünk, és egyszer csak mégis azt érezzük, hogy semmi sem jó, pedig minden jó lehetne… jó eséllyel az életközépi válsággal nézünk szembe. Nem találjuk a helyünket, nyugtalanok, lehangoltak vagyunk, egyszerre szeretnénk szabadulni és megtartani az elért biztonságot.

Az életközép válság bizonyos értelemben elkerülhetetlen, mert természetes velejárója a fejlődésnek – de nem mindegy, meddig tart, és mi a kimenetele. Ilyenkor óhatatlanul szembe kell néznünk a fiatalságunk elmúlásával, azzal, hogy már nem áll nyitva előttünk minden lehetőség, és a testünk sem úgy működik, mint azelőtt – szembesülnünk kell halandóságunkkal. Választ kell találnunk olyan kérdésekre, mint: ki vagyok, kivé lettem? miért nem tudok úgy fejlődni, mint eddig? miért nem tudom úgy irányítani az életem, mint korábban? ennyi lenne az életem?

Ilyenkor, ha nem figyelünk önmagunkra, ha nem keresünk új, belső célokat a külsők helyett, ha nem tudunk mélyebb értelmet adni a dolgoknak, akkor az életünket hátráltató viselkedésmintákat és attitűdöket fogunk kialakítani: bűntudat, teljesítménykényszer, túlzott kritikusság önmagunkkal és másokkal szemben, eltávolodás, merevség, önigazolás keresése új kapcsolatokban, új szakmában stb.

Csoportos és egyéni önismereti módszerek (life coaching, meseterápia, autogén tréning, szimbólumterápia, családállítás, személyközpontú terápia, önismereti csoportok stb.) segítenek abban, hogy önmagunkba nézve megtaláljuk és elfogadjuk igazi utunkat, életünket vezérlő belső értékekre találjunk, hogy a változások ne menekülésből, ne kényszerből, hanem tudatosan és önmagunkért történjenek.

Írta: Bányász Réka